Amikor kitörik a lélekablak...

2018.10.14

Néha váratlan töréseket szenvedünk el, néha meglepnek a csapások, néha az óvatlanságaink okozzák kárunkat. Néha érdemes körültekintőbbnek lennünk, magunk mögé visszanéznünk...

Egy érdekes esemény történt, a pécsi IKIGAI - életcél tréning elején. A huzat becsapott egy ablakot és kitört az üveg. Szó szerint belülről kifelé, kirepült egy jókora darab. Szilánkokra tört. Szerencsére senki nem sérült meg. Elgondolkodtam... Megeshet, hogy amikor elkötelezed magad, hogy eredeti, személyes utadat járod, és elhívásodat megélni akarod, átfúj rajtad egy erő és kitör a zárt rendszerből, utat tör, a levegőre, a tágasabb térre és kivisz régi dolgokat, ragaszkodásokat, korlátokat, széttöri a határokat. És ez bizony kockázattal is jár. Célszerű magunknak ablakot nyitni egy új világra, mielőtt egy huzat vinné ki biztonságunkat, fájdalmasan és ijesztően.

Másrészt jól csukd be az ablakot és vigyázz kincseidre, nehogy egy erős huzat kivigye értékeidet, amit gondosan építgetsz, nevelgetsz, gondozol. Bizony, erősen huzatos világban élünk...

Kicsit hasonló eset történt a minap. Egy kedves barátom bepakolta a holmiját az autóm csomagtartójába és nem csukta le az ajtaját, gondolva, hogy én még teszek be valamit. Nos, én a garázsból tolatva, nem vettem észre, hogy az ajtaja nyitva van, így az nekiütődött a garázsajtónak és letört a hátsó ablaktörlője, meg meghorzsolódott a fényezés. Elbeszélgettünk a barátommal az esetről. Veszélyt jelenthet, ha nem csukjuk be az ajtókat. Törést okozhat, a csomagjaink elveszítését, értékeink szétszóródását, vagy illetéktelenek betolakodását is. A határok fontosak, a lezárások, becsukások is. Vigyáznak ránk és értékeinkre. És érdemes visszatekinteni magunk mögé, mielőtt továbbmennénk utunkon, azt gondolva, hogy jól végeztük (és elvégeztük) dolgunkat. Sokszor csak akkor derül ki, hogy bizony maradtak elrendezni, elpakolni, kidobni, helyre tenni, befejezni, lezárni valók. Ha ezt megtesszük rendszeresen, kevesebb törmelékkel, haszontalan maradvánnyal és veszteséggel folytathatjuk utunkat.

Arra hívlak, hogy tekints vissza egy kicsit. Milyen elrendezetlen dolgaid vannak, amelyek lezáratlanok, függőben vannak, félre téve, vagy figyelmen kívül hagyva? Tisztázni való a pároddal, kifizetetlen parkoló büntetés (most, hogy ezt írom, jut eszembe, hogy nekünk is van egy ilyen, ott kallódva valahol a sok kacat között), vagy vállalt, de még nem teljesített ígéreted. Hajlamosak vagyunk menni - menni előre, néha megfeledkezve arról a felelősségünkről, hogy mi marad mögöttünk. Nos, csukjuk be az ajtókat, ablakokat, még mielőtt nem teszi meg azt - törve-zúzva a huzat!